„Mi szeretnénk a hallgatók felé nyitni” – Interjú Darabos Petrával, a Veszprémi Egyetemi Színpad társulatvezetőjével

Egy hideg délutánon a Várfok kollégiumban beszélgettem Darabos Petrával, aki többek között mesélt nekem az alakulásról, a színpadi találkozókról, a tréningekről, és még sok egyéb téma előkerült a társulattal, illetve a VESZ-es működéssel kapcsolatban. 

Hogyan kezdődött a Veszprémi Egyetemi Színpad története?

Furán alakult, hiszen egyrészt az akkori elsős drámás csapattal készülő Antigonéval indultunk, másrészt pedig volt egy PE Színjátszókör, ebbe jártunk egy páran. Innen indult későbbi előadásunk, az Etalon (Nagy Krisztina rendezésében). Így volt az Etalonos és az Antigonés csapat, amik közt persze volt átfedés, és ez volt a két első előadás, ebből lett az Egyetemi Színpad. A Nuwanda Stúdiónak pedig annyi köze van ehhez, hogy emiatt keresett meg minket Szeles József, a Pannon Unifest szervezője, és beszéltünk róla, hogy nagyon jó lenne egy fesztivál, és tulajdonképpen később ő adott ehhez támogatást.

Így szerveződött tulajdonképpen a fesztivál?

Szeles József említette, hogy az általa vezetett Hallgatók a Művészetért Egyesület évről-évre megrendezi Pannon Unifest nevű fesztivált, amihez csatlakozhatnánk. Így az első évben a Pannon Unifest kísérőrendezvénye volt a Veszprémi Egyetemi Színpadi Találkozó (VESZT). A második fesztivál alkalmával már sokkal nagyobb volumenű rendezvényt hoztunk létre, több előadással, de még mindig szoros együttműködésben az Unifesttel. Most már pedig beszélünk függetlenedésről, önállósodásról a jövő évi fesztivál kapcsán, hiszen a VESZT kezdi szépen kinőni magát. Teljesen elválni persze nem akarunk tőlük, hiszen nagyon sokat köszönhetünk nekik.

És ez idénre meg is fog valósulni?

Reméljük, hogy igen. Meglátjuk, hiszen ez sok mindentől függ. A két rendezvény alapvetően más jellegű, a Pannon Unifest egy összművészeti rendezvény, míg nálunk az amatőr színjátszásé a főszerep. Célunk, hogy a diák és felnőtt színjátszó társulatok számára találkozási pontot képezzünk, s szakmai programokat is kínálunk számukra a tréningek, beszélgetések során. Amit nagyon szeretek a fesztivál működésében, az az, hogy a társulatot sikerült aktívan bevonni a szervezésbe, most már nem az a helyzet, mint az első fesztivál során, amikor nagyrészt hárman (Birkás Zsófiával és Keszte Bálinttal) szerveztük az egészet. Ki-ki a maga kapacitása és kedve szerint részt vesz a fesztivál koordinálásában, és ez hatalmas segítség, ráadásul nagyon jól működünk, mint csapat.

Hogy válogatjátok azt, hogy kik lépnek fel a VESZT-en?

Meghívásos alapon működünk, persze örülnénk, ha valaki jelentkezne, de egyelőre még azon dolgozunk, hogy híre menjen a fesztiválnak. Alapvetően három témakör van, vannak egyetemi színpadok/színházak, diákszínjátszók (főleg a gimnazista korosztály), és a felnőtt, amatőr társulatok. Ebből a háromból válogatunk. Idén például igyekszünk bejárni a regionális diákszínjátszó találkozókat, hogy tudjunk úgy válogatni az előadások között, hogy láttuk is őket. Tavaly sok előadás úgy jött, hogy ajánlották, vagy hallottunk róla valamit, és meghívtuk, mert kíváncsiak lettünk rá. Igyekszünk növelni az egyetemi színpadok számát is, ezt nagyon fontosnak tartanánk. Most például voltak itt Szegedről (Szegedi Egyetemi Színház), illetve az ELTE-ről is (ELTEátrum Társulat), aminek nagyon örültünk, a szegediekkel pedig kifejezetten jó kapcsolat alakult ki, hívtak is most minket a saját találkozójukra.

A VESZT-en mindig vannak tréningek. Ez hogy jutott eszetekbe? Mert ha színpadi találkozóról beszélünk, akkor az jut eszünkbe, hogy mi itt most előadásokat fogunk látni, ehelyett nagyon izgalmas tréningek is voltak.

Az első fesztivál háromnapos volt, és öt tréning volt, a második fesztiválon ehhez képest csak három, de szeretnénk visszahozni, hogy minél több tréning legyen. Alapvetően ez úgy jött, hogy én többféle fesztiválon is részt vettem gimnazista koromban, és nekem azok tetszettek, amiken más programok is voltak az előadások mellett. Illetve nálunk a drámapedagógia dominál, ezt a vonalat erősítjük, a tréningeken pedig a közös munka során valóban van lehetősége a társulatoknak és a nézőknek a találkozásra.

Hogyan válogatjátok meg azokat, akik a tréningeket tartják?

Alapvetően fontos szempont, hogy sokféle tréning legyen, minél különfélébb. Jó, ha van egy zenés, ha van egy mozgásos, és jó, hogyha van, ami a színészi vonalat erősíti, de idén volt például bábos tréningünk is. Ezen kategóriák mentén kezdünk el gondolkodni, és ebben segítségükre van az, hogy többen drámatagozaton tanultunk, így tudunk ismerősöket is hívni. Persze vannak olyan trénerek, akikért kicsit rajongunk, és személyes ismeretség nélkül meghívjuk, ilyenkor vagy igent mondanak, vagy nem.

És a zsűrit hogyan választjátok?

Az első fesztiválon Golden Dániel volt a zsűrink, ami egy kicsit biztonsági játék volt, hiszen őt ismerjük, tanít minket. A második fesztiválon már háromfős zsűrit akartunk, és abban biztosak voltunk, hogy Danit újra fel akarjuk kérni.  Így köré építettük fel a zsűrit, az volt a koncepció, hogy legyen a zsűriben színházi és drámapedagógiai oldalról is valaki, s Dani nyugodt személyisége mellé akartunk valakit, aki kicsit impulzívabb, meg én nagyon szerettem volna, ha női zsűrink is van, így gondoltunk Perényi Balázsra és Fekete Anikóra. Perényi Balázs végül nem tudta vállalni a felkérést, így ő ajánlotta maga helyett Upor Lászlót, akit mi akkor csak névről ismertük. Ő a Színművészeti Egyetemen tanít, neves dramaturg, és egy elképesztően szimpatikus és okos embert ismertünk meg benne. Anikóval már az első találkozásunkkor nagyon szimpatikusnak találtuk egymást, így a tavalyi zsűrink végül elég jól összeállt.

A VESZ most nyílt tréningeket szervez, amin regisztráció után bárki részt vehet. Ez az ötlet honnan jött?

Szeretnénk a hallgatók felé nyitni. Egy éve volt, hogy lehetett jelentkezni hozzánk, a társulatba, akkor jelentkeztek is sokan, ami jó volt, hiszen más karokról is jöttek, nem csak az MFTK-ról. De emiatt annyira felduzzadt a társulat létszáma, hogy már nem tudtunk vele mit kezdeni, ráadásul sokféle ember jött hirtelen, más-más érdeklődéssel, és mindenki akart játszani, ami nagyon nehéz helyzet volt. Húsz emberrel nehéz előadást csinálni, főleg egy ilyen, kialakulóban lévő társulatnak. Ezt kellet jól kezelni, ezért gondoltuk, hogy most ne rögtön a társulatba invitáljunk embereket, hanem alakítsunk ki egy közösséget a VESZ körül, akik ott vannak velünk, tudnak rólunk, ismernek minket. Nyilván ha valaki játszani akar, arra is nyitottak vagyunk, de alapvetően a Klubnak az lenne a célja, hogy egy nagyobb közösség alakuljon ki, ami nem a társulat, hanem a társulat körül létező egyfajta baráti közeg.

Más részről mi tavaly elkezdtünk tréningezni a társulattal, mert végre lehetőségünk nyílt arra, hogy kevésbé feszített tempóban foglalkozzunk egymással, hogy felépítsünk egy összetartóbb, jól működő közösséget. Ez úgy történt, hogy összeszedtem öt embert a társulatból, olyanokat, akik drámatagozatról jöttek, mert ők jellemzően több művészeti ággal is mélyrehatóan megismerkedtek a drámás iskolákban. Velük kezdtünk el ötletelni, és végül arra jutottunk, hogy az első évben mozgásos és beszédtechnikai tréningeket csináljunk, mert talán ez az a két művészeti ág, amelynek ismeretére leginkább szükségünk van.

Ugyanezzel a csapattal tervezzük meg a nyílt tréningalkalmakat is, ahol viszont inkább játékos, improvizációs foglalkozásokra lehet számítani. Külön emiatt jön majd vissza hozzánk egy volt társulati tagunk, aki már sajnos nem jár az egyetemre, de tavaly nagyon népszerűek voltak a társulatnál az imprós tréningjei, szóval tényleg nagyon készülünk. Reméljük, rendszeressé válik majd a VESZ Klub, és sokan csatlakoznak hozzánk.

Készültök most valamilyen előadással?

Igen, most kezdődtek a Kebab című előadás próbái, ezt Juhász Dorka rendezi, Tabi Gergő a rendezőasszisztense. Ebben két elsős is játszik, Farkas Máté és Fekete Balázs, és a másodéves Dede Zóra. Sajnos két tervezett előadás is meghiúsult ebben a félévben, mert az egyik tagunk itthagyta az egyetemet, de a következő évre már nagyon készülünk, nyáron valószínűleg két előadásba is belevágunk, de erről még nem tudok többet mondani.

Egyébként folyamatosan vannak projektjeink, elég aktívan együttműködünk a Laczkó Dezső Múzeummal, oda mindenféle kiállításokhoz, tárlatvezetésekhez szoktunk foglalkozást csinálni. Legutóbb az Arany200 című kiállításhoz csináltunk foglalkozást középiskolásoknak, azt nagyon szerettük. Ezek úgy szoktak történni, hogy ha jön egy felkérés, megkérdezem a társulatot, hogy kinek lenne kedve részt venni a munkában, s aki jelentkezik, azokkal összeülünk és megcsináljuk. De például voltunk utcazenélni karácsonykor, amit szeretnénk folytatni, illetve több projekten is gondolkozunk.

Köszönöm a beszélgetést Darabos Petrának, és további sok sikert kívánok a Veszprémi Egyetemi Színpad működéséhez!

Fotók: Keszte Bálint